.jpg)
Beregszászban születtem, mint említettem, nem mesze a magyar-ukrán határtól. Kis poros város, de nekem a legszebb mindközül. Sajnos, ritkán jutok haza, ritkán róvom macskaköves utcáit, ritkán találkozom ismerős- és ismeretlen ismerőseimmel. Az, ki nem élt még messze a hazájától, nem tudhatja, milyen emésztő érzés a honvágy. Sokszor már oda jutok, hogy csupán a városom nevének hallatára könny szökik a szemembe. Míg ott éltem, mindig elvágytam. Látni akartam a nagyvilágot, szórakozni, magam ura lenni, tapasztalatot szerezni, de ahogyan telnek az évek, a szívem hazahúz egyre inkább és tudom, hogy ott akarok majd családot alapítani a Vérke partján, szüleim és emlékeim közelében. Bűnt követ el az, aki megtagadja szülőföldjét, és nem azon munkálkodik, hogy segítsen szebbé, jobbá tenni az ottani életet, megszerzett tudásával és világlátottságával. Budapesten tanulmányaimat a Magyar Állam jóvoltából végzem. Ösztöndíjas hallgató vagyok, azzal a feltétellel, hogy az egyetem befejezése után két évet otthon kell dolgoznom. Annak idején felháborodtam ezen, de mára megértettem, hogy teljesen jogos ez a követelésük. Nem magunkért tanulunk, hanem honfitársainkért. Hazánkért, ami Kárpátalja és nem Magyarország, míg ha ezzel sokan nem is értenek egyet.
Hogy miyen ez a város? Az nem is tudhatja igazán, aki nem élt ott huzamosabb ideig. Nem könnyű megérteni enélkül az ottani életszemléletet. Magyarok, ukránok és oroszok békességben vagyunk egymás mellett, kisebb attrocitásokra ritkán kerül sor, és hamar feledésbe is merül. A megélhetés persze nehéz, de az utóbbi években fellendült a gazdaság és már nemcsak a határforgalomból kerül kenyér az asztalra. Gyárak, üzemek nyíltak lassacskán, a hivatalokban az értelmiség is munkára talált. Természetesen Ukrajnához hozzátartozik a korrupció (Szovjetúniótól származó örökség). Találkozhatunk vele a rendőrség berkeiben, közügyeink elintézésénél.A pénz az úr minden területen, még egy jobb állás betöltésénél is, vagy egy bírósági per alkalmából. De mi megszoktuk már az évek folyamán, hogy nem a törvény, hanem a pénz diktál. A kárpátaljai ember együtt él ezzel és próbál hasznot húzni belőle, vagy olykor keserű szívvel beletörődik.
Nehéz az élet itt mindenki számára, de az életbenmaradás görcsös akarata húzott ki minket a rendszerváltás mocsarából. 1992 után felütötte fejét, nagyon is észrevehetően, a szervezett bűnözés. Maffia, ahogyan tévesen nevezzük. Akinek sikerüli picit is talpra állnia, arra azonnal rácsaptak az alvilági emberek és addig nyomorgatták őket a védelmi pénzekkel, míg a szerencsétlen családok utolsó fillérje is rá nem ment. Közelről tapasztaltam ezt. Félelemben éltünk, a mindennapi kenyérre valót szinte képtelenség volt előkeríteni. Aztán, úgy 1998 környé
kén kezdett enyhülni a nyomás. Talpra álltunk mi is, de a sebek máig sem gyógyultak be.Ezért más a kárpátajai ember, talán ezért félnek tőlünk a külföldiek, pl. jelen esetben a magyarországi magyarok. Más a közeli múltunk, más környezetbe születtünk. A kárpátaljainak küzdenie kellett és kell mindennap a bürokráciával, a bűnözéssel, a nincstelenséggel és megtanult fondorlatos módszerekkel érvényt szereznie önmagának, megtalálni a dzsungelből az utat, ha még szablyát is kell hozzá használnia.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Fekete Bárány 2008.03.08. 02:32:34
Várady Ferenc 2008.03.10. 10:27:33
Csak igy tovább!!
fehérlófia 2008.04.03. 19:22:54
smallcow 2008.04.05. 19:18:29
fehérlófia 2008.04.06. 12:34:49
szökevény 2008.04.07. 10:24:58
fehérlófia 2008.04.07. 10:37:35