Gratulálok az oldaladhoz!nekem tetszett és kivánok hozzá nagyon sok sikert és kitartást!!
Soha ne felejsd el a szülőhazádat ott a Vérke partján!!

Köszönöm Ferenc!
Nemrég kezdtem el az oldalt és most kezdek belelendülni.Nem fogom elfelejteni soha, mint írtam, állandóan kínoz a honvágy, de két hét múlva megyek haza egy kis időre.Már alig várom!

Kárpátalján én sem tapasztaltam, Nacionalizmust és rasszizmust. (A fenti példára viszont vannak hasonló esetek, itt is ott is) Sajnos a jó baráti viszony már nem a régi, politikusaink között már nem divat a nyelves puszi! Minden megváltozott, nagy fordulatott vett! Szerencsére ellenségek sem vagyunk, de mindengyik oldal lesállásba helyezkedett. Szerintem mindegyik országnak meg kellene védeni-e magát. Gondolok itt a kultúrájára, szokásaira az emberek gondolat világára. Nem szabad hagyni, hogy ráerőltessék egy országra sem más nemzetek saját szokásaikat ezzel megváltoztva azok saját kultúrvilágát!

Grigorij, ne felejtsd el, hogy rengeteg vegyesházasság is van Kárpátalján, sőt egyre inkább megbarátkozunk az ukrán kulturával. Személyszerint én is sokat hallgatok orosz, ukrán zenét, gyakran főzök borscs levest. Nem tudom, hogy ez mennyire rossz, vagy mennyire van jelentősége. A mi kulturánk nagyban különbözik az itteni magyarországi magyarokéval, sőt mi is mások vagyunk. Teljesen másképp éljük meg magyarságunkat, mint pl. az erdélyiek, ha határontúli viszonylatban nézzük. Mi megbarátkoztunk a helyzettel, ők viszont ellenkeznek.Melyik hát a helyes út szerintetek? Én sokkal többet csalódtam a budapestiekben, mint az ukránokban 18 év alatt. Lehet az én hozzáállásom rossz, nem vagyok igazi hazafi?

Én is sokat hallgatok orosz, ukrán zenét, gyakran eszem borscs levest, és grecskát. Szeretem a halvát és a füstőlt gorbusát. Szóval én remélem ukrajna és oroszország megtudja őrizni hagyományait és nem amerikásodik el végképp, remélem tanul a keteli blokkban történtekből! Magyarország le van írva-mondta Fletó! Én sem vagyok igazi hazafi, mert orosz-ukrán barát vagyok! De mit tegyek, ha egyedül az oroszokkal és ukránokkal tudok jobban vigadni, és őket többre tartom, mint nemzetet!

Sziasztok. Én már 2. éve, hogy itt tanulok fenn Budapesten. Az az igazság, hogy egyáltalán nem tetszik nekem ez a város, mások az emberek, mások az emberek hozzáállásai a dolgokhoz stb.. Otthon szeretek lenni, s az ukránokkal nekem semmi problémám, szerintem magyar-magyar közt is van annyi probléma mint magyar-ukrán között. Az viszont nagyon zavar, hogy nem tudok rendesen ukránul, mivelhogy tényleg nem tanítják a magyar iskolákban kellőképpen az ukrán nyelvet. Nincs rendes szótár amit az ember bátran elő tudna venni, nincs egy olyan tankönyv ami az alapoktól kezdi a dolgokat. (én ezt azzal probálom kompenzálni, hogy itt mellékesen oroszt tanulok) Az is nagy probléma, hogy nagy az "agyelszívás" , igy sok okos gyerek eljön Bp-re vagy vhová tanulni, Ungvár vagy más otthoni egyetem helyett. Ezt meg is értem, de ezek közül nem sok emberben van meg az a vágy, hogy diploma megszerzése után haza is menjen (ez az igazi probléma és ez szomorú). Én személy szerint szeretnék haza menni dolgozni a szakmámban, csak sajnos ugy látom ez nagyon nehéz lesz.
Egy másik észrevétel: a kultúra. Volt a gimiben (otthon) egy tanárunk aki M.o.-rol ment oda tanitani, és ő mondta azt: "Ti sokkal gazdagabbak vagytok mint bármelyik magyar ember, mert ti két kulturát is ismertek, és a nyugat és kelet határán nőttetek fel, ez egy külön plussz!"-én is osztom volt tanárom véleményét.

Gyerekek,ha egyszer eljuttok Finnországba, Belgiumba, vagy esetleg Dél-Tirolba, és ott nyitott szemmel szétnéztek,majd hazatértek Ukrajnába,beszélgessetek el ukrán földijeitekkel, az adott országokban élők kisebbségi jogairól.S miután ez megvolt hívjátok meg ukrán barátaitokat egy jó magyar csirkepaprikásra,utánna jöhet majd néhány pohár egri bikavér,s dudoljatok el nekik egy szép népdalt a Tiszáról,és próbáljátok meggyőzni őket arról, hogyha legközelebb szavazni kell a kárpátaljai magyar autonómiáról, ők is az igenre nyomjanak. S ha ők ezt megteszik,hát jöjjön az a valóban fincsi borscs, meg grecska,egy pohár vodka.....és talán Európa is.

A legszörnyübb dolog talán mindenben az, hogy itt élek, ebben a pattanásíg feszült légkörben, nem tudod eldönteni, hogy ki a barátod, vagy hogy kiben bízhatsz, stb...A "sehová sem tartozok szindróma" soxor feltört bennem. Teljes hangon ordítanák, ha megtehetném...De nem fogok, mert... nem fogok! Elszomorító ez az egész, miért jobbak a kínaiak???
Itt Kárpátalján...igazság szerint nem is tudom, hogy mit irjak, nem tudok egy normális mondatot leírni, egyszerűen megfulok és még sokan mások!De a legjobb gyógyszer egyesek szerint a beletörődés, mások szerint viszont pont az ellenkezője...NE HAGGGGGGGGGYUK!!!
...nem tudok dönteni...
Most még a nap sem akar sütni...

Béres József(---JOSH----)

mint őszi falevél szállok a széllel
komor utcákon járok
Be-be lépek hatalmas hévvel
és csak csendességre vágyok

nem kell pénz sem gazdagság
sem menedéket nyújtó árok,
csak egy hívó szó, egy élő faág
mellyen gyökereimmel megállok

s onnan kiáltom szerte szét,
hogy élek és maradok...
Törekszem, fölszállok
Húzom, teszem, haladok

Haladok rendületlenül előre
S egyszer tölggyé leszek, vagy virággá
S büszkén nézek majd a jövőre
És ha akarok, így megyek világgá...

Szia Josh!
Sajnálom, hogy így érzed magad és hogy megfulladsz Kárpátalján. Tudod, én erre általában azt mondom, hogy igazán akkor tudjuk értékelni a szülőföldünket, ha huzamosabb ideig távol vagyunk tőle. Selytem, hogy a főiskola jelenlegi problémái miatt vagy ennyire szomorú. De meg fog oldódni minden, meglásd!

Bízok benne, hogy neked lesz igazad, amúgy nem tudom hová tenni a fősulit sem.Honnan tudtad, h oda járok?
Megkellene próbálni a szebbik oldalát nézni...
Örüljünk, hogy nincs minden percben emberrablás, vagy hogy nem lőnek le az utcán, ha venni akarsz egy kenyeret...
na mind1
megyek, még van 3 órám....
pfujjjj

Proba.